A történet egy szívről szól, amely teljesen elveszett a szeretett mosolyának és tekintetének varázslatában. Az első találkozás emléke olyan erős, hogy a szív csak az illető nevét kezdte írni. Az alvás távoli emlékké vált, mivel minden lélegzet úgy érzi, hogy kapcsolódik a szeretett ember jelenlétéhez. Még a változó évszakokat és az eső egyszerű örömét is csak találkozásuk váltja ki.
A szeretett hangja édes dallamnak hangzik, emlékeik ugyanolyan frissítőek, mint az első Csapadék. Minden szívverés visszhangozza jelenlétüket, és az élet üresnek és hiányosnak tűnik nélkülük. Az együtt járás a tökéletesség érzetét kelti, amely még a Holdat is sápadtá teszi. Úgy írják le őket, mint a reggel első sugarait és a vágyak erdőjét.
Az élet nehéz útja rövidnek és kezelhetőnek tűnik, ha megosztják a megfelelő partnerrel. A szeretett minden győzelem oka és a szívverés legfontosabb része. Ez egy lelkes kapcsolat, ahol a szeretett a végső rendeltetési hely és a válasz minden imára. Jelenlétükben az élet egy színes világ, ahol még a tél is melegnek és fénnyel teli.
Mély elkötelezettséget vállalunk arra, hogy a szeretett kedvéért éljünk, és soha ne engedjük el. Ennek a szeretetnek az a rendeltetése, hogy életben maradjon minden születéskor és minden évszakban. A szeretett a forrása minden boldogságnak és a ritmusnak, amely a lelket élteti. A dal azzal az alázatos kívánsággal zárul, hogy egyszerűen örökké életük része maradjon.